H. Gábor ismerősöm hívott annak idején, hogy megvette a legújabb Corvette-et, egyenesen Amerikából, de nem lett nyuszó vonzata a dolognak, amit nem tudott hová tenni. Régóta tudjuk, hogy a pénzzel nem szállítják az igényességet is, így óvatosan rávilágítottam, hogy a kockás flaneling nem biztos, hogy annyira menő, amiben kipattan a kocsiból. (Ma már igen, de most más korszakot írunk.)
Szóval, szegény srác elképzelte, hogy a bőrülést több tucat nő fogja össze-vissza örömcsurizni, de csak odáig jutott, hogy azt Lajosék segge izzadta tele, amikor vitte őket az éjjel-nappalihoz, az újabb rekeszért.
Elmagyaráztam, hogy egy Fiat Tipo-val kezdtem – amitől a mai napig tilt a legrosszabb érzésű autónepper is -, közben a legnagyobb autóm egy Renault Megane volt, nyuszókat mégis mindig kerítettem a hátsó, oder első ülésbe, széles terpeszbe, vagy csodálkozó szájjal.
Kapcsolatunk ott szakadt meg, mikor elmeséltem neki, hogyan szopattam egy vadidegen nyuszót a Káli-medencéből lefelé CSUROGVA egy Trabantban (kormányváltós! (nem a csaj, a kocsi)). A Trabantot egy kanna benzinért kaptam. A csaj nem járt hozzá, de felhívnám bármikor.