miles

Kemény hétvége volt. Leszakad a derekam. Nem. Az egész hátam. Még a hajam is izomlázban szenved.
Péntek délután belevágtunk az élet sűrűjébe, megvettük Beckersék termékeit Csillaghegyen, majd hirtelen felindulásból kiugrottunk kis családommal Budaörsre a svéd Igy Kurd El Apentekested (konnyu nyelvi eroszak…) szagüzletbe.
Laza másfél óra alatt kiértünk, majd könnyű lovasrohammal bevettem a menzát (svédül: menzĺ), és bemelegítésképpen magamba engedtem egy kevés ízetlen autentikus sarkvidéki kaját. Kellett is az energia, mert további bő másfél óráig Sancho Panzaként követtem ifjú és bájos nejemet. Közben persze célirányosan rámentünk, a “Hogyan nullázzuk le hitelkártyánkat?” hiánypótló szakirodalmi alkotás gyakorlati megvalósítására. Mivel ez az akció is – mint korábban már annyiszor – tökéletesre sikerült, a családi járműbe nem fért be a szállítmány, ezért áfá-s számla ellenében rábíztuk a logisztikát a helyi erőkre.
Szombaton szokásomtól eltérően – 12.00 helyett – 9kor riadót fújtam, és nekiláttunk a lakás egyik végéből a másikba áthordani a berendezést. Néhány mázsa életbevágóan fontos használati tárgy megmozgatása után megérkeztek a svéd fiúk a cuccal. Pontosan mint mindig, így tényleg nem érheti szó a ház (érted?) elejét. Ekkor döbbentem rá, hogy az egyenként közel 50 kg-os lapra szerelt szekrényeket nem valószínű, hogy egyedül fogom összelegózni, és a helyére állítani úgy, hogy mindeközben a parketta lakkrétegének éppsége 100%-os prioritást élvez. Így történt, hogy bájos nejem felhívta az öccsét, hadd örüljön ő is az aktív weekendnek.
A rövid átfutási idő alatt tudtam meg, hogy fel akarok mászni a jobbsorsra érdemes létrára, hogy kifessem a hálószobát. És éreztem, hogy ez nekem jó lesz. És jó lett.
A továbbiakban felsorolás szerűen a következő programpontok kerültek megvalósításra: szekrény összerakás, íróasztalösszerakás, festés, további 4 mázsa használati tárgynak a másik szobából történő kilogisztikázása, hálószobába visszacuccolás, nappaliban az élettér megteremtése.
Számomra a leglényegesebb project a “Hogyan kábelezd át az ADSL-t a végnapjait élő (ez lesz a babyroom) dolgozószobából a nappaliba, ha tök hüjjje vagy az elektromosság alapjaihoz is???” című bestseller áttanulmányozása és az utasítások lépésenkénti végrehajtása, majd tesztelése jelentette. Itt ki kell megjegyeznem, hogy a Lomonoszov Egyetem kísérleti fizika tanszéke a jövő héttől szemináriumi óráit nálunk tartja.

Végeredmény: most itt ülök, hogy ezen csodálatos hétvégét megosszam a kedves olvasókkal, s felkészüljek a holnapi napra, amikor is egy tenderanyagot fogok prezentálni hangos sikert aratva. Ebben – mármint a sikerben – biztos vagyok, mert nem tudok felegyenesedve járni (homo nonerectus), a kezem annyira fáj, hogy egy közepesen dinamikus bemutatkozó kézfogás eredményeképpen nedves folt jelenik meg a nadrágomon, illetve a hajamban finoman szétszórva barack és égszinkék pöttyök helyezkednek el.

Röviden ennyi. Jóccakát!

PS.: Valaki hozza be a tedihengereket és az ecseteket az erkélyről, mert én nem tudom elfordítani a kilincset. Kösz!