“Oki visszatér a díjátadásról és
“Oki visszatér a díjátadásról és tele van élménnyel, lendületes beszámolót tart az irigykedő és szájtátva hallgató lakótársaknak. Ezer ember szorongott miatta össze egy csillogó lokálban és ötven vinnyogó nő akarta leteperni hősünket.
A többiek irigységgel vegyes borzongással hallgatják a sztárt, akit kinn olyan tomboló rajongás fogadott, amilyenre nem is számított.
…
- Hogy hányan voltak a teremben? Ezren! – lelkendezik Oki erős izzadás közepette. Mint az ötven őrjöngő és szexuális kielégületlenségtől vinnyogó nő esetében.”
Hehehe, persze, pont így történt. Épp azt néztem tegnap este, hogy ez a szerencsétlen azt hiszi magáról, hogy sztár. Olyan elégedetten vonult végig a teremben, mintha frankón letett volna valamit az asztalra, azon kívül, hogy sikerült megbasznia egy fizetett kispesti proli kurvát. A gond csak ott volt, hogy itt nem őrjöngő tinédzserek hada várta, hanem egy rakás hirdető, aki magasról szarta le a megérkezését és a jelenlétét. Sokkal nagyobb izgalommal töltött el a pincérnő segge a szűk nadrágban, mint a mezőtúri előrajzoló csokker.
Most leteszem az asztalra a pénzt, hogy a játék végeztével – akárcsak a lakók jelentős részének – olyan látványosan fog tönkremenni az élete, hogy visszasírja a beválogatás előtti szürke kis életét. Azzal, hogy egyszer megtapasztalta az ismertség ízét már nem fog napi nyolc órában visszamenni, hogy a vállalati hierarchiában a plankton kategóriát képviselje. És mivel tehetsége alapvetően semmihez sincs, nehéz lesz másként élnie. Al Bundy effektus ugye – csak a 4 toucdownt helyettesítsd be 4 hónap összezárásra. Hol vannak már az első reality show – a Bár – sztárjai? Utoljára a nyertes Zolit a Pesti Est születésnapján láttam, amint a feles vodkával szolgált ki minket és szedte össze az üres műanyag poharakat.
Irigylésre méltó élet.
