Befagyott. Mármint az ajtó.
Befagyott. Mármint az ajtó. A kocsin. Mindegyik nyílik: jobbeső, balháccsó, jobbháccsó, csomagtér. Csak az nem. Mármint, ahol normális esetben be szoktam szálni. Illetve ülni, mert most szállok be igazán. Performance reggel 2x, performance este 2x. Ebből leginkább a reggeli 2. a kínos, hiszen az elsőt még a szomszég 2ezer ember nem látja az álmosságtól, viszont mire beérek a dógzóba, ott akkor kezdenek a tízóraijuk elfogyasztásához az építőipari munkásság jeles képviselői a szemköszti hentesbolt pultjainál. Én peniglen ott szoktam megállni a kirakat előtt. Monygyák is egymásnak fél tíz körül:
- No, Bélám, meggyütt az a buzigyerek, aki seggbenyomja magát minden reggel a sebváltóval! – s nagyot szürcsölnek a pofaszőrszeten lefolyni készülő sültkolbászzsírból.
Apró böffentés. (Kikívánkozik a Vilmos gőze.) Majd kontráznak:
- Na ja, de most ki is rittyentette magát a pincérszerkójába (értsd: 3 részes öltöny), a betyárhéccencségit nekijje!
Hogy lehetne ezt a szabotőr ajtót kinyitni? Álljak be egy éjszakára egy fűtött garázsba? Ki ad nekem olyat? hol? Mikor? Mert amíg kint térdig érnek a mínuszok, addig marad a performansz.
Megoldásokat: IDE!
