A pénteki mulatságról még nem

A pénteki mulatságról még nem akarok beszélni, pedig lenne mit. Majd. [az így kezdődő bejegyzések szoktak az enyészeté lenni]

Így ecsetelem inkább a vasárnapi estémet, nehezítve azzal a dolgomat, hogy az időrendben korábban történtekről – még – nem beszélek. Szóval, a pénteki találkozó után, amiről – még – nem beszélek, vasárnap az ő hívásására, az ő ötletére este felmentem hozzá. Négy hónapja ismerem, azóta húzza az agyam, ezért jelentős előrelépésnek tartottam a meghívást. Ha rajta múlna a nemi életem a nullára redukálódna, amikor tisztában van vele, hogy már egy hetes kimaradás után igen komoly ingerlékenységgel küzdök [kollégák talán ezért támogatják gyakori szórakozásomat]. A dolgok megértéséhez nagyban hozzájárulna, ha megírnám, hogy férje van [plusz a péntek este történteket, amiről - még - nem beszélek]. El sem hiszed mennyire korlátozza az ember gondolatait az esetleges in flagranti. A dolgok lényege – mivel már eddig elég gáz ez a bejegyzés, nem húzom tovább az időt, most sem dugtunk [most úgy érzem még gázabb lett].

Még mindig a férjére és az ígéretére hivatkozik. De basszus, ha fél éve nem kurta meg a férje, akkor nem fogja most sem. Az különben is hülye, olyan mintha lenne egy Jaguárom és soha nem azzal közlekednék, csak a garázsba rohadna. Jó néha más kocsit is kipróbálni, nem is erről van szó, de ez a Jaguár közben már pókhálós!

Közben feküdjünk és aludjunk egy ágyban. Ki bírja ezt ki? És jön a dumákkal, hogy nem fekszik a mellkasomra, mert egyből benedvesedik tőle. Én meg ne tépjem helyben széjjel… Maradt az, hogy néztem milyen szép mikor alszik – is. Az egyik legszabályosabb arc amit valaha láttam – kicsit patakiágis, fiatal kiadásban – a létező legfinomabb bőrrel.

Aludtam összvissz három órát, egyrészt ugye az idegen hely, meg a para a férjtől, másrészről az idegen zajok. Elsőre arra ébredtem, hogy ütemesen dirr-dirr-csussz, mikor fülelni kezdtem jöttem rá, hogy a takarítónő tisztítja a folyosókat. Ez alapjában véve nem gond, inkább az, hogy ezt éjjel kettőkor teszi. Valszeg egyfajta ellenszegülés volt a rendszer ellen a részéről, ha már ő takarít, akkor itt senki nem fog aludni. Egy órán keresztül hallgattam amint mind a négy kibaszott emelet 240 méterét felmossa, a rohadt partvisnyelet ütemesen nekiverve a korlátnak, majd a falnak, rá fél perccel maga után húzva a szemeteszsákot [dirr-dirr-csussz].

Ekkor már éreztem, ha nem megyek ki a halogatott pisilésre, baleset lesz a vége. Minden óvatosságomat összeszedve – Móni, nehogy felébredjen – kiosontam slozira. Minden frankón ment, csobogtam egy fél órát, majd lehúzás előtt lehajtottam a fedőt – még csöndesebb legyek. Ebben a pillanatban becsapódott a budi ablaka és leesett a kilincs a gránitlapra, majd ötöt pattogva megállt. Én a zajra hirtelen azt hittem – az eseményt csak később konstatáltam – hogy sikerült letépnem a budifedőt. Felismervén a szituációt – még mindig bízva abban, hogy nem ébredt fel – nekiálltam halkan szerelni a leesett kilincset. Ehhez kinyitottam az ablakot, aminek hatására a huzattól az ajtó elementáris erővel csapódott be. Ha szarnom is kellett volna, ez lett volna az a pillanat, amikor becsinálok. Hab a kávén, visszaosonva a szobába – még mindig csendben! nem tudom miben bíztam, talán süket – a wcben megszokott világosságból a sötét szobában vakoskodva még felrúgtam pár dolgot, úgymint kétszáz kilós bőrfotel és százhetven kilós ágy sarka.

Később, mikor kicsit lenyugodtam a kálvária után, próbáltam visszaaludni, de nem ment, mert egy takony az orrom legmélyén elkezdett minden egyes lélegzetvételre kattogni. Kifújni meg ugye nem mertem – csöndben vagyunk. Végül – időtlen idők után – elérkezett a nyolc óra és felébredt Ő is.

Apró szösszenet a végén [szóvicc! hiszen Szöszkéről beszélünk] reggel mikor mondta megy zuhanyozni, rendes egy barom voltam és direkt szóltam neki, hogy várjon egy kicsit, mert a konyha ablakból pont belátok a zuhanyzóba és nem akarok leselkedni [faszt nem, de mondtam, hogy nem aludtam és ez hülyeség formájában jön ki]. Mondta, jó jó persze, majd egy perc múlva látom, hogy zuhanyzik. Gondoltam engem nem kap senki kukkoláson, elnyomtam a cigit és elindultam befelé [nem alvás=hülyeség]. Befelé menet még láttam a szemem sarkából, hogy a fürdőszoba ajtaját is nyitva hagyta. Ezen úgy felidegesítettem magam, hogy a szobába érve, a tévét a legnagyobb hangerőre téve jeleztem, hogy én bizony nem kukkolok!

Még munkába menet azon a rövid szakaszon, míg elvittem, sikerült felidegesítenie, amit egy korai telefonnal próbált kompenzálni – sikertelenül. Most duzzogok pár napot. Kb. csütörtökig.

Annak aki commentbe beírja, hogy nekem elmondhatod bannolás lesz a büntetése.