Kollektív korrumpálás jegyében, az egyik

Kollektív korrumpálás jegyében, az egyik cég minden héten háromszor hozat a Kárpátiából ebédet, akik felvonulnak pincérestül, bunsen-égőstül, mindenestül. A lekenyerezés első három hete jól zajlott, tényleg frankó kaják, rendes adagok, udvarias pincérek.

A változás első jele múlt hét szerdán volt megfigyelhető, amikor bizbasz rákokkal teletömött rizst kaptunk. Utálom a tengeri herkentyűket, azok közül is a legjobban az ízeltlábúakat, akik egyenes rokonságban vannak a csótánnyal.

A tortúra folytatódott, hétfőn báránnyal kínoztak minket, aminek iszonyatos szaga volt. Nem tudom, nyílván csóri állat egész évben izzad abban a vastag gyapjúban, de ez a szag akkor is megmagyarázhatatlan volt. Annak aki mégis rászánta magát az evésre gyorsan elmeséltük hogy sírt még pár nappal ezelőtt az a kis barika. Tisztes adagot vitt haza a kolléganő a kutyájának.

Ma adták meg a végső kegyelemdöfést biztos korrupt kapcsolatunknak, amikor ebédre képesek voltak rakott káposztát teríteni a tárgyalóban. A légkör és a résztvevők alapban egy könnyed, franciás ételt követelnének meg, de ha már a magyaros étkeket preferálják a sok szójazabáló között, legalább ne egy zsírban tocsogó káposztát dobjanak elénk, ami még a visszafogottakból is fingáskényszert vált ki [belőlem nem, én csak böfizni szoktam, pukizni nem].

Hab a kávén: a maradékot bepakolták az irodával szembelevő konyhába, erőteljes fing szagban ülök dél óta.