miles

A Magyar Nemzet május 27-én egy cikket közölt annak kapcsán, hogy az Oktatási Minisztérium 27.5 millió forint értékben a Café Reklámot bízta meg a hirdetéseinek kezeléséért. A tárca ennek kapcsán ésszerűsítésről, az ellenzék pénzkidobásról beszél.

“Az Oktatási Minisztérium a közbeszerzési törvényre hivatkozva bízott meg külsős PR-cégeket 50 millió forint értékben saját hirdetéseinek elhelyezésére.
…
A lap értesülése szerint Hriczu Anita, Magyar Bálint miniszter kabinetfőnöke jelenlegi munkahelye előtt annál a Café PR Kft.-nél dolgozott, amelynek az egyik tulajdonosa a 27,5 millió forintos részmegbízást elnyerő Café Reklám Kft.

A tárcánál ugyanakkor azt állították a Magyar Nemzetnek: a megbízásnak nincs köze Hriczu korábbi munkahelyéhez, mivel nem a nyertes cégnél tevékenykedett, ezenkívül a Café Reklám adta a legalacsonyabb árajánlatot. A minisztérium szerint a médiavásárló cégek felkérésével az a cél, hogy ésszerűsítsék az államháztartás kiadásait és megteremtsék a közpénzek felhasználásának átláthatóságát.

Sió László, a tárca volt fideszes államtitkára másként ítéli meg a helyzetet. Kifejtette: korábban a hirdetések megjelenítését, a reklámtevékenységüket minden esetben a minisztérium köztisztviselői végezték. – Pénzkidobás lett volna azzal cégeket megbízni – mutatott rá.”

Magyar Nemzet

Nem asztalom sem a Café Reklámnak, sem a jelenlegi kormánynak a védelme, csupán adatok birtokában pár tényre szeretném felhívni az üggyel kapcsolatban a figyelmet, egyrészről mint szakmabeli, másrészről mint állampolgár, kinek már elege van a demagóg félrebeszélésből.

Vettem magamnak a fáradtságot és utánanéztem a hirdetési költéseknek és üzeneteknek, ezeket tolmácsolom most személyes vélemény nélkül, elkerülve a részrehajlás vádját.

Az Oktatási Minisztérium hirdetési költsége, listaáron – mennyiségi és ügynökségi kedvezmények nélkül – számítva:

{forrás: Médiagnozis}

A kampányok kreatívjairól a megőrizendő objektivitás miatt most nem ejtek szót. Legyen elég egy illusztris példa, amelyre reálértéken a legtöbbet költöttek.

“Egy nemzet nagy csak akkor lehet, ha kebelében önálló kutatás folyik.”

Ilyen és ehhez hasonló klebelsbergi gondolatokat közpénzekből meghirdetve amúgy is sokat láthattunk a Széchenyi-terv keretében. Érdekes még a költések megsokszorozódása a választásokat megelőző hetekben, amikor elodázhatatlan volt például többmilliós keretből Stumpf István előadását napilapokban kommunikálni.

A médiaválasztás elemzésétől most szintén azért tekintenék el, mert még valaki azzal vádolna, hogy a konkrét szempontok és célcsoport ismeretének hiányában felületesen tudom megitélni a kampány hatékonyságát. Pedig nem.

•