Végre elérkezett amire 9 átkozott

Végre elérkezett amire 9 átkozott hónapot kellet várni: itt a nyár!

Életemben vasárnap ilyen korán még nem keltem, már reggel kilenckor talpon voltam. Igaz, nem önszántamból, nyuszó dobott ki, nem akarta, hogy a Drága Mamával összefussunk. Én sem.
Általában remekül kijövök az anyósjelöltekkel, de vele nem. Ő számomra a Szeszélyes évszakokban fellelhető elbaszott anyósviccek reinkarnációja. Legemlékezetesebb élményem vele kapcsolatban az volt, mikor a tojásrántottámba belesütött egy fél tojásfőző órát. Azt mondta véletlen volt. Már akkor sejtettem nem fogjuk szívlelni egymást.

Nem tudván mit kezdeni felszabadult időmmel, elmentem egy benzikúthoz, vettem egy polírkrémet és másfél órán át szöszmötöltem a motor fényesítésével. Most, mint a tücsök pöcse, úgy ragyok.

A délután már kézzelfoghatóan hasznosabban telt, kinéztem és vettem egy új digikamerát magamnak. Überfasza!