Zánka ’96

A cégér tetején a “Vízibicikli kölcsönző” felirat, bal oldalán a díjszabás, jobb oldalán egy festett kép látható. Ez egy képregény stílusban megformált cápát ábrázol, ami (aki) klasszikus bőrfetisiszta szado-mazo szerelést hord. Ruházata felülről lefelé haladva fekete bőr tengerészkapitány-sapkából, a hátuszonyába fúrt három karikából, szegecses csuklószorítóból és a testén feszülő, szintén szegecsekkel kivert fekete bőrszíjakból áll.
…
A cégért az alapító, Végh úr akkori szerelme, egy budapesti gimnáziumi tornatanárnő festette egy humoros képeslap után, ami nagyon tetszett neki. (A tanárnő-vonalat korábban az egyik jegyszedő néni is megerősítette.)

A jegyszedő nénin kívül én is megerősíthetem az információkat, nem mintha egy ilyen horderejű oknyomozó írás után az bármi kiegészítésre szorulna. Még 96 nyarán történt, hogy meghosszabbítandó a szülőkkel történt nyaralást, lent maradtam nyár végéig Zánkán Péternél, aki időközben országos haverunkká vált. Péter szókincsét leginkább az általános villalakóéhoz tudnám hasonlítani, leggyakoribb szava a király és az állat volt, valami utánozhatatlan sváb akcentusban. Történetünk szempontjából ez teljesen lényegtelen mellékszál, bár jól jellemzi a ismertetendő viszonyokat.

Péter a helyi – ominózus – vizibicikli kölcsönzőben dolgozott, mint Végh Imre alkalmazottja és mint hős szerelmes annak mennyasszonyába – Juditba. Az elején esélytelennek indult plátói szerelem azonban a hosszú ostromlásnak köszönhetően hamarosan akciódús szexjelenetekbe torkollott. Judit – számomra azóta is ismeretlen okból – engedett Péter csábításának, akivel a hivatalos munkaidő után, a köcsönzős lakókocsiban lett hűtlen Imréhez, aki éppen a veszprémi cukrászdája ügyeit intézte.

Ettől az időtől kezdve, ha Imre csak a szomszéd faluba átugrott, ők máris a lakókocsiban voltak, tekintet nélkül a napszakra vagy a vizibicikli bérlők sorára. Ez a némileg árnyaltabb kép segít megérteni Judit hihetetlen szexuális étvágyát és ebből fakadóan a kép mély érzelmi mondanivalóját.

A történet utána hirtelen rövidséggel lezárult, amikor a vőlegény egyszer korábban talált visszajönni. A megszeppent hősszerelmest takonnyá verte majd kirúgta és a mennyasszonyához is legalább egy napig nem szólt.

Péter szerint megérte.