Megjöttünk Balcsiról, akkora beszarás
Megjöttünk Balcsiról, akkora beszarás élmény volt, hogy nem térek magamhoz. Komolyan, 3 nap alatt ennyi minden nem történhet, annyira kavarognak a fejemben a gondolatok, egy vájdling kávé ehhez képest nyugdíjasklub.
Vissza akarok menni, megint csónakázni egy kétszáz pacis Volvo Penta motoron, végignézni az év leghosszabb naplementéjét, végigbeszélgetni, amikor csak az a gondom, hogy a gépen már ellőttem mind a kétszáz fotót. Menni egy kört István új, ötszázas Honda mocijával. Danival fikázni az összes kibaszott médiát. Fruzsival megvitatni hol szorít a nyolcvanöt b-s kosár.
Nem térek magamhoz. Menjünk vissza gyerekek!
ÉN KÉREK ELNÉZÉST!
7 Comments
bazzeg.
irigyellek. örülsz?
romantika szep.
ez a motorcsonak rohanas egy kicsit levon.
tudom hogy MINDENKI kikeruli a rendeletet, de hat a Balaton megsem “egetunk benzint ezerrel hadd borzongjanak a csajok” bulizasra valo. bocs hogy belepofazok.
Az a motorcsónak TíNYLEG pofátlanság(nem tőle, a tulajtól) “vannak egyenlőbbek”
Ugyanott ugyanigy ugyanennyire, 200 paci helyett egy 6.2 nmes vaszon a kezben. Az az igazi szaguldas. Vizhasitas. Siklas. Elvezet. Es nem azt nezni egy szorfdeszkan alva hogy eppen jobbrol vagy balrol jon e eppen motorcsonak mikozben csukott szemmel vontatom magam a vizen es siklok es siklok es siklok….
szar ez az élet, ugye miles?
A lányos kép csodaszép. (Szóval a lany is szép, és a kép is.)