Akár még büszke is lehetnék

Akár még büszke is lehetnék magamra, amiért vasárnap kihagytam az Elton John koncertet, nem úgy mint a város maradék része, mert kétmillióan ott voltak. Azt pedig feltételezni sem merem, hogy még a környező divatos helyre kiköltözők is részt vettek egy férfiimitátor meghívásán – akinek az utolsó európai szuperbulija még Diana temetésére datálódik -, ezért könnyen belátható, hogy vasárnap este egy teremtett lélek nem volt a városban a Felvonulás téren kívül.

Ehelyett a megfelelő audio-vizuális élményeket a Dave Gahan / Paper Monsters koncerten terveztem beszerezni tegnap este. Utólag egyértelmű, hogy a terv két ponton is megbukott. Az egyik, hogy együttesből kivált énekeseknek a poptörténelemben még nem sikerült épkézláb albumot készíteniük és ez alól fájó szívvel, de Dave sem kivétel. A hangja ugyan olyan borzongatóan jó, mint a Mode albumokon volt, de a háttérzene silányságát ez sem tudta kompenzálni. A másik tény, amely csak tovább erősítette a DM emlékzenekar feelinget, az a Budapest Sportaréna csapnivaló akusztikája és struktúrája volt.

Összevetve, hogy a 6900Ft-os jegyért megkaphattam volna az eredeti cd-t is, most örülöm kell, hogy nem így történt, mert a koncertet legalább csak egyszer kellett végighallgatni.