“…miles-re. Csak azt nem tudom

…miles-re. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy mennyire vagy még érintett benne. Hogy mennyire fontos neked ez a pasi.
Feltéve, hogy ő az.
A sors kegyetlen, ésszerű tréfája, hogy pont akkor írtál először, amikor én pont miatta és néhány barátja miatt voltam rosszul, majd lettem jól. Jöttem rá, hogy milyen emberek és őszintén szólva mennyire nem olyanok, akiket én tisztelni tudok. Mennyire felháborít, ahogy miles lekezeli a nőket és mennyire magával van elfoglalva, hogy számomra mennyire értéktelen az értékrendje. Keféltem – direkt a szóhasználat, jellemző az afférunkra – is vele és őszintén megrémített a gondolat, bár akkor nem kérdeztem ilyeneket, hogy esetleg akkor még együtt voltatok és akkor ha áttételesen is, de bántottalak…

Ismeretlen szerző tollából

Ezeket a kedves sorokat egy vadidegen vetette papírra Volt Barátnőmnek. Levéltitkot félretéve nyugodt szívvel másolom be ide és nevezem idegennek, mivel fogalmam sincs ki az akinek ennyire jól esett egy már szétment kapcsolatból a fennmaradó barátságot is kiölni.

Idegen továbbá, mivel írása alapján rajtam kívül még néhány barátomra is hivatkozik, amely kép egy hatalmas orgiát enged sejtetni. Ilyenben még nem vettem részt, a korom még megengedi, hogy egy nyuszóval egyedül is elbánjak.

Az értékrendemre vonatkozó részt eszembe sem jut vitatni, viszont azt is jelezni szeretném, hogy ott is lehet valami probléma, ahol az első éjszaka kezdődik a móka {mint az a levél alapján vázolódik}, illetve eszébe sem jut, hogy a pasinak esetleg van barátnője.

Szóval távolból is csókoltatom az ismeretlent és üzenem – ne bánkódj, hogy nincs pasid. Írogass ilyen leveleket, addig valaki mindig foglalkozni fog veled. Akkor az se fog bántani, hogy senki nem dug meg.

Csók,
miles