Amennyiben valamiről nem beszélünk nem

Amennyiben valamiről nem beszélünk nem lehetünk biztosak afelől, hogy az esetet csak mi konstatáltuk. Lehet, hogy éppen a feltűnő szótlanság az, ami rávilágít arra, a dolgok változását nem csak mi regisztráltuk. Csak éppen egy elharapott, be nem fejezett mondat vagy egy rossz pillanatban félrefordított tekintet az ami a saját érzéseinken kívül vezet minket.

Érzem én is az ilyetén változásokat, de ezek nem generálják, csak megerősítik a bennem már kialakult rosszérzést. Alapban úgy vagyok vele – ami nem megy, azt ne erőltessük. Azonban egy bizonyos szintig – míg ebben megerősítést nem kapok – még kapálódzok egyet, hátha a felszínen maradás mellett még a part felé is haladhatok.

Rátérek mondandóm lényegére, mert két bekezdés után már én is elveszítettem a fonalat és csak távolodok az eredeti témától. Akiket szeretek írásaik alapján, leginkább azzal érdemelték ki, hogy életük legáltalánosabb eseményét is úgy kommentálják és adják elő, ami azt egyedülállóan lebilincselővé teszi. Nekem be kell ismernem, mostanában ez már nem megy. Ami pedig tényleg érdekessé teszi saját kis tyúkszaros életem, az úgy leköt, hogy nem mondatokba, hanem szavakba sem tudom önteni.

Nem tudom mi lehet a folytatás. Ha elkapom megint a fonalat, akkor megy minden tovább, csak az archívumban lesz egy rész, amit nem biztos, hogy szívesen vállalok. Amennyiben már nem megy csuklóból, erőlködés nélkül a dolog, elkerülhetetlen az átalakulás. Az erőlködés ördögi kör, amely gerjeszti önmagát – minél jobban próbálsz valamit elkerülni, annál jobban sodródsz afelé. A változás jelentheti azt, hogy itt mondjuk egy fotóblog lesz, vagy akár a domain név felszabadulását is.