miles

Biztos veled is előfordult már az eset, mikor egy átmulatott éjszaka után – hacsak nem találod még reggel is az ágyban – az emlékezetedre hagyatkozva, képek nélkül nem tudod eldönteni, hogy az este beújított nyuszó jól nézett ki, vagy csak a hatodik tequilánál lényegtelen volt a külcsín, inkább – mellesleg! – a belbecs, ami fontossá vált azáltal, hogy mindegy ki az, csak a részegen előjövő bölcsességedet be tudja fogadni.

Tapasztalt versenyzők ilyenkor egyből a résztvevő kanok véleményére hagyatkoznak, amelynél maximum az a probléma merülhet fel, hogy ők szintén úgy bebasztak, hogy nem lehet számítani kritikai észrevételeikre. Most jön a bungie-jumping: ha előkotrod a telefonszámot – amely praktikussági szempontból legegyszerűbben mindig “Nyuszó” néven van tárolva és alkalmanként felülírva, elkerülendő a kellemetlen szituációt, ami eksön utáni udvariasságból regisztráláskor jöhet, ha a keresztnevet hirtelen tudnod kellene -, hogy biztosítva a tutit, aznap estére is megbeszéljetek egy találkozót így, megőrzött arckép nélkül.

Részemről annyit biztosan vágok, hogy jó alakja volt, fekete haja és valami olyan hihetetlen {Buci után nem szívesen használom ezt a szót} kék szeme, hogy elsőre azt mondtam színes kontaklencse, de nem. Szóval így belevágva az ismeretlenbe, csak azzal bíztatom magam, hogy nincs az a karakter, akit egy kis töménnyel nem lehet balanszírozni.

Mai állapotomra jellemző mozzanat volt, mikor a kezembe vettem a légkondi távirányítóját és a telefonálásban vele csak az akadályozott meg, hogy a számok beütése után nem találtam a nagy zöld gombot. Azért jó hétvége előtt mocsok módon beinni, mert utána már csak szinten kell tartani, amely lényegesen költséghatékonyabb módja a kulturált szórakozásnak.

•