UV
Emlékeimben tisztán szerepel, hogy kisgyerkőc korunkban a nagyi gyakran ültetett minket egy hegesztőszemüveggel felvértezve valami fényes bigyó elé. Akkori tudásommal és tapasztalatommal nem sokat értettem a dologból, de úgy konkrétan nem is érdekelt. Ha a nagyi annak örül, hogy tíz percig kussban ülök – ami már megérte neki – a csirkekeltetőnek álcázott fényárban, ám legyen.
Azonban az utóbbi húsz év nem suhant el nyomtalanul felettem, sokkal tapasztaltabb és bölcsebb lettem, ahogy annak lennie kell. Így most már rájöttem az a fényes dolog nem az ufók ajándéka volt családunk idősebb tagjainak, hanem egy szolárium. Tegnap amikor látogatást tettem nagyszülőmnél rá is kérdeztem megvan-e még a gépezet, spórolok 700 Ft-ot, ha nem az általános gombatenyészetnek is kiváló minden kapualjban található közösségi gépeket veszem igénybe, hanem a családi ereklyénket.
Nagyanyám próbált figyelmeztetni a fokozatosság elvére, védőszemüvegre, miegymásra, de mit nekem óvatosság, a duhajnak, kinek 15 perc meg se kottyan az új csövekkel felszerelt legújabb masinákban sem, majd pont ez a matuzsálem fog megpirítani?!
Az életben nem cseréltek még csövet benne, ebből kiindulva rögtön tíz perccel kezdtem. Azt az apróságot kihagytam a számításból, hogy ezek a csövek viszont nem is dolgoztak több száz üzemórát, mint a nagyipari testvéreik. Az eset után még nyugodtan konstatáltam, hogy szinte nem is látszik semmi barnulás, megint nekem volt igazam. Estére aztán kicsit már feszülni kezdett az arcbőröm, plusz még egy ismerősöm meg is jegyezte, hogy ritka szarul nézek ki, ami igen rosszul esett pont egy ilyen szépészeti beavatkozást követően.
Ma reggel ébredést követően amikor belenéztem a tükörbe egy grillcsirke nézett vissza rám, már amennyi a bedagadt szemeken átszűrődött. Jelenleg a legkisebb mimikára sem vagyok képes és nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy a csütörtöki munkakezdésre valami emberi formát tudok felmutatni. Talán majd ráfogom a tejallergiára, akkor lehet, hogy kevésbé tartanak a ragálytól és kezet mernek velem fogni.
