Kresz

Még januárban beiratkoztam a jogosítvány letételéhez. Az órákra nem jártam, minek az ugye, felesleges időpocsékolás, három év vezetés után mi újat tudnak mondani nekem? Utána márciusban elmentem az első kreszvizsgámra és frankón csodálkoztam hogy be van parázva mindenki. Nem tudtam mi ez a felhajtás, mondom a táblákat csak felismerik. Utána megláttam a vizsgalapot olyan kérdésekkel, hogy ködös időben lovaskocsit előzve használhatok-e ködlámpát …{mi ez bazze, traktorvezetői engedély?} Mondanom sem kell, úgy megvágtak, mint a szart.

Második alkalommal okulva a tapasztalatokból már ‘készültem’ a vizsgára, ami kb. azt jelentette, hogy pár tesztlapot kitöltöttem előtte. Ekkor már nem ért annyira váratlanul, hogy megint kivágtak.

A harmadik alkalom előtt – amire már csak ősszel jelentkeztem, kellett egy kis idő feledni a kudarcokat -, kiolvastam a tetves 360 oldalas ajánlott irodalmat, ahol pl. olyan információkkal gazdagodtam, mint a “vasúti átjárón csak kisebb, legfeljebb 10 állatból álló csoportokban szabad áthaladni“.

Ekkor már csak egy paraszthajszálon múlott, hogy megint nem sikerült, ezt a vizsgabiztos is mondta, aki arcra már emlékezett rám és max. 1-2 plusz bukás után valszeg előre köszön és a pertut is megittuk volna. Rutinos versenyzőként otthagytam a strébereket, akik kielemezték a feladatokat és elsőnek érkeztem a pénztárhoz befizetni a következő vizsgát.

Egy hetem volt a felkészülésre, az összes hülye kérdést kitöltöttem a tesztkönyvben, kiiktatva minden logikus gondolkozást, ami egyből a hamis válaszhoz vezet. Beültem a már külön nekem fentartott padhoz és komótosan ikszelgettem. Közben azonban megfigyeltem, az 50 emberből mindössze 10-en kaptak új fényképes okmányt a teremben, ami nyugtatólag hatott, hogy rajtam kívül még 39-en nem most járnak itt először.

És IGEN IGEN IGEN, mindössze 4 hibaponttal lazán vettem az akadályt!