mine online #2

Lassan úgy tűnik, hogy a mine-ból one’s lett/lesz. A hétfői biztos hívásból nem lett semmi, sőt továbbmegyek: én telefonáltam rá, de nem vette fel.

Egyértelmű picsogás, amit most itt levágok, de valamivel csökkenteni kell néha a látogatottságot, amihez a legjobb eszköz egy kis magánéleti kesergés. Elmúlt ugye a nyár – ezzel remélem senkinek nem mondtam újat -, amikor elég lemenni egy szabadtéri szórakozóhelyre és azt viszed haza, akit akarsz. Színtiszta biológia az egész, hozzátéve, ha lazán nyomod a dolgokat annál egyszerűbben mennek a dolgok. Ilyenkor télen, mikor a lazaság is belefagy az emberbe, lasszóval is nehéz nyuszót fogni, pláne olyat, aki minden tekintetben megfelel az elvárásoknak.

A lányoknak amúgy is különleges érzékük van arra, ha az ember tényleg csak levetődik egy helyre, mindenféle szándék nélkül – akkor tuti a siker -, ám ha célzottan veszi a dolgokat, akkor ívben kerülik.

Én pedig most biztos kapcsolatra akarok menni, nem egy vagy kettő éjszakára így olyan szinten baszom el a dolgokat, hogy negatív példaként kerülhetnék a férfilapokba. Látni akarom minden reggel, hogy a nyuszó felkel, ideges, ha felbaszták a munkahelyén és bújós, ha éppen olyanja van. De ilyen már régen volt.

Kihasználva azt, hogy aki eddig elolvasta a nyafogást és nem menekült el, a milesblogot csatasorrendbe állítom a célok elérésére. A blogringen írjatok át nyugodtan randiblogra.