miles

A Halnemesítő Intézet ‘mesterséges megtermékenyítő osztályán’ – ahol én is dolgozom -, ma a dolgozók felét elbocsájtják.

Természetesen figyelve a külsőségekre, nem hanyagul, borítékban, nyert / nem nyert felirattal, hanem egyesével elbeszélgetve mindenkivel, fél órában. Alapvetően – mivel én csak délután megyek – nem tudom mivel lehet ennyire elnyújtani a maradsz, mész szót, nyílván kell a körhintés, nem az illetővel van gond, hanem a helyzet tette szükségessé a lépést.

Nekem még jó, csak egy napot kell szarnom hogyan döntöttek, de van aki pl. holnap este hatkor kerül csak sorra. Ennek ellenére meglepően jó hangulat van, egyesek kínjukban, mások örömükben hahotáznak, munka persze mindenki által nagy ívben letojva. Tegnap este megvolt az első bebaszás, de ahogy hallom ez most három napos fesztiválsorozat lesz. Hepaj!

Elmondom hogy lesz a továbbiakban:
· Első lépésként az elbocsájtottak visznek mindent, ami mozdítható {kémcső, fiola, spermateszt}.
· Második lépésként az itt maradók, mint gyöngytyúk a takonyra, lecsapnak a maradék értékes készletekre és mindenki újjáépíti asztalát és irodáját egy verzióval jobbá, mint annak előtte volt.

Megyek, átalakítom a belső üzenőtáblát állást hirdet rovattá, biztosan értékelni fogják a távozó kollégák ezt az apró figyelmes tréfát.

Update:
Megvolt az én fél órám is, igaz máshogy zajlott, mint a többieknél, mert fél perc alatt közölték, hogy számítanak rám, majd kimentünk a maradék időben kávézni.

•