Drága Valentinjaim!

Na most itt van nekünk ez a Valentin nap egy ideje, csak hogy feb. 13. és 15. között is legyen valami, amit átvettünk. Halloween szerencsére kint rekedt: az ajtón kopogtató rosszarcokat történelmileg nem szeressük.

Sokak szerint úgy kell ez nekünk, mint Öveges prof.-nak a hanyatt esés, másoknak ez kiváló alkalom a tavalyról megmaradt piros-szíves raktárkészlet leporolására.

Most kísérletet teszünk – figyelmen kívül hagyva a merev elutasítók és Valentin fanatikusok célcsoportját -, hogy a nemzeti középen tétovázó többségnek is felvillantsunk valamit, amitől könnyebb lesz megbarátkozni mindezzel.

A klerikális legenda szerint Sz. Valentin, keresztény hite miatt lett áldozata II. Claudius római császár valláspolitikájának. Valentin ezen a napon adta le a szerelést, de előbb még egy csodát is kipréselt: visszaadta látását a börtönőr lányának. Csak úgy szeretetből. Ez rendes dolog volt, no.

Mi sem értjük, hogy a történet adoptálását még miért nem láthattuk Meg Ryan és Tom Hanks főszereplésével. Amíg erre várunk, addig marad a virág- és plüsskütyű vásárlás. {Helyesbítek: utána is marad.} Éppen itt, az ajándék tökörészésnél fog el minket a kétség: kell ez nekünk? Friss szerelmesek ezt könnyen emésztik, de ha a csókok már puszikra amortizálódtak és a szex előtt még megnézzük a TV újságot, akkor nehezebb igazolni a szükségességét.

Pedig pont ekkor van itt a valentime! {Én kérek elnézést, nem lesz több ilyen.}
Pont az ilyen társas létformában kell, hogy időnként – legalább évente 1x – kifejezzük a másik felé, hogy kapcsolatunknak van érzelmi alapja, szeretjük őt és nem csak az azonos lakcím köt össze vele. Látni fogod, hogy örül neked, ami ugyan nem tart ki jövő februárig, de valameddig biztosan.

Bátorítunk: vegyél neki valamit – pl. a kedvenc tequiládat -, és Valentin példáját követve okozz neki örömet, hátha te is kapsz egy kis szeretetet, teszem azt orális formában.

A mártírhaláltól el fog tekinteni, meglátod! Egészen március 8-ig.