Még két óra
Esküszöm, ha tegnap nem nyomunk be irtózatosan és szórakozunk reggel hatig, most egészen magasztos hangulatban várnám az éjfélt – mint szilveszterkor -, tudván valami új kezdődik.
Most azonban nyomorult állapotomban azt is kérdésesnek tartom, hogy a tévében a körkapcsolásig kihúzom ébren.
Így marad a frusztráló érzés, hogy kihagyok valamit {Värttinát például biztosan}. Majd holnap bepótoljuk, úgysem táncoltam még az Alagútban és nem sétáltam át a Duna fölött gyeppel borított hídon.
Hogy bírtam ezek nélkül élni?
Legközelebbi bejegyzésünket már az EU-ból postoljuk.
