Búcsú
Elmegy és itt hagy tán örökre,
Nem látom szemét többet,
Elmegy és én itt maradok
Az emlékekkel viaskodok,
Nem másik miatt megy el messze
álmai útját követve hagy el,
Mely út kanyargós és köves,
Nem látható a vége sem az eleje
Nem maradhat érzem és tudom,
Talán később nagyon bánni fogom
Elengedem csendben és fájón
Tudom mit hoz nekem a távol.
Fájó sebek melyek lassan hegednek
Nem láthatja míg itt van mellettem
Tudja hogy fáj, hogy szenvedek nagyon
Figyeli minden mozdulatom
Könnyek gördülnek arcomon
Melyet kezemmel eltakarok,
Nem akarom, hogy a könnyekre emlékezzen
Hanem az együtt töltött gyönyörű percekre.
Ha néha-néha rám gondolsz,
A szenvedélyre és a lángra gondolj!
Ezt üzenem halkan és csendesen,
Talán megérzi még szíved, ha gondolok rád, Kedvesem…
