Búcsú #2

a halál.dk stábja öregdiák találkozót rendezett a látszattevékenység portál alkalmazottaival, melynek során eszmecserére került sor a hazai média helyzetéről, meg másról, meg a moszkvics tetőről fogyasztott mustárról, plusz az életben maradás esélyeiről (de már későn), és biztos volt olyan pillanat, amikor a miles barátunk (miles.hu) csalódása, és verse volt a téma. nagyon sajnáltuk, tán a számát is kerestük. ám az magasabb polcon lehetetett, és ezért nem értük el. ennyit a jegyzőkönyv számára. s nem többet

Éppen fogalmazványt készítettem, hogy a Búcsú bejegyzés után kiderült van még jövője a kapcsolatunknak, mivel úgy fair, ha arról beszámoltam, akkor erről pláne. Most úgy tűnik mégis jól jött, hogy nem kapkodtam el a dolgot, mivel ma {tegnap este}, sikerült megint szétválnunk.

Természetesen csak magamat okolhatom, hiszen hogyan lehetne az hibás, aki olyan szerény természettel van megáldva, hogy a szövegbe a kohézió nyelvi és jelentésbeli eszközeivel beszerkesztett “Én, Rám stb.” alanyt minden esetben nagybetűvel vési.

Mindenesetre jól esik a tudat, hogy az egy hét Horvátország, majd az azt követő kéthetes kórházi tartózkodásom alatt senkinek nem fogok különösebben hiányozni, mert a Nyuszó frappánsan megtalálta ennek a legjobb ellenszerét.

Valaki vegye már le ezt a kibaszott követ a mellkasomról …