miles

Pierrot-nak {is} szakácskönyve jelent meg. Most moss fel.

Elhiszem, hogy egyszerűbb a dédnagyi rongyos füzetéből kimásolni és napjaink szerint divatossá tenni az étket, mint novellát, ne adj’isten regényt írni és kiadni, de most már ideje lenne a portfolió bővítésnek más módját is megtalálni, mert lassan nem marad közszereplő szakácskönyv nélkül.

Nem elég az éneklés {szerencsére már nem űzi befestett bohóc fejjel}, zenét szerezni – ami azért megy neki -, producernek és zsűritagnak lenni, kellett még az a nyomorult könyv. Pedig nem kellett volna, mi már VV langyi Zsoltunk könyve után is csak a Stahl konyháján élünk.

•