miles

Mikulás bement a csokigyárba, ami egy hatalmas puttony volt. Ahogy felhajtotta a zsák szélét és bebújt rajta, irdatlan méretű fehér üres hangárokat látott. A csokigyárból a két igazgatón és asszisztenciáján kívül már rég elbocsájtottak mindenkit, egyedül a mikulást nem.

Egyrészről jó reklámfigurának számított – még ha a gyár nem is termelt már -, másrészről féltek a negatív pr-tól, mégiscsak hogyan nézne ki a hírekben, hogy valaki kirúgta a télapót.

A két igazgató – és asszisztenciája – nem tudott egymásról, most látták először egymást, amikor a télapó hallózására a bejárathoz mentek. Meglepődtek, az Igazgató Tanács {IT} soha nem mondta nekik, hogy ketten vannak, abban a hitben voltak, egyedül vezetik a gyárat és adják le az éves jelentést.

Télapó ismerte az IT szándékait, miért van szükség két igazgatóra egy bezárt gyárban. Évről évre magasabb profitot kellett felmutatni a két igazgatónak a bezárt gyár működéséről az IT-nak, akik az igazgatókat egymás számaival sarkallták mind jobb eredményekre.

A két igazgató végre megértette, ki az, aki jobb számokat mutat fel, cserélődve, évenként.

Az asszisztensekkel előhozatták az egy év alatt elkészített oldalas excel táblájukat és leültek összehasonlítani. Egyértelmű volt A igazgató előretörése, aki a 2005-ös évhez viszonyítva +20%-os margint rajzolt a diagramra. Hosszas megbeszélés után A igazgató megegyezett B igazgatóval, hogy az a tervezett +10%-át kijavíthatja, ha nem is 20+ra, de +15%-ra. A meeting végén abban maradtak, hogy a 2007-es évet majd B igazgató fogja megnyerni +30%-al, szemben A igazgató szerény, de még így is eredményesnek mondható +25%-ával.

Télapó elégedetten summázta, a két igazgató ezentúl még sikeresebb éveket fog zárni, ami az IT-nak is elégedettségre adhat majd okot.

Most, hogy feladata ezzel befejeződött, felkászálódott, elbúcsúzott a két igazgatótól – és asszisztenciájától -, majd fogta a battyúját, amiben másik két kis igazgató – és az asszisztenciája volt -, vállára vetette és kiment a nagy zsákból.

•