El innen

Komolyan mondom, nagyban foglalkoztat a vidékre visszaköltözés. Budai gyerekként annak idején jót tett a két éves balatoni elvonulás. Mást ne mondjak, a múltkor a kolléganőm a vidéki élet előnyeit ecsetelte, amit egy paraszt pesti kolléga próbált megvétozni. Nem hagytam, amire legközelebb mikor megkérdezte honnan származom, mondom innen, nem tudta helyre tenni a dolgokat. ‘Te bp-i? Akkor miért?’

Röviden elmagyaráztam neki, hogy annak idején Zánkán mennyi időbe telt elfogadtatni magam, köszönhetően az ilyen ‘pesti’ embereknek. De végigcsináltam. Elfogadtak. Ami ott nagy szó. A legnagyobb helyi vitéz még a hajóján süllőzni is kivitt. Ennek a súlya most így nem érződik, de hidd el, az adott helyzetben ez volt az elérhető csúcs, amit meg is becsültem. Ez lassan visszaköszönt és úgy térhettem be a helyi kulináris helyekre, mint egy helybéli. Ennél nagyobb elismerés nem is kellett nekem.

A nosztalgiát ami kiváltotta most belőlem a vágyakozás. Ott nincs mellébeszélés, szemlesütés, ha hibáztál: pofon.

Ma este hazajöttem és az eladásra szánt motorom bőr ülését valakik széjjel hasogatták. Nem értem a céljukat, pénzt nem kerestek vele, miért esett ez jól nekik? Valószínűleg rossz társadalmi helyzetben nőttek fel, de ez még nem indok a jogosulatlan kártételre.

Lenne akkora pofája, hogy szemtől szembe kiáll, nem egy mozdulatlan tárgyon vezeti le a dühét.

Kedves Kártevő,
Amennyiben olvasod mindezt, kérlek csöngess be a 38-as Dr. Kiss számon és rendezzük le a nézeteltérést személyesen. Bár gyanítom, ehhez kevés vér van a pucádban, mozgó célpont ellen használni a burgonyahámozódat.
Kind regards,
miles