miles

361 napot vártunk, hogy egyre hosszabbak legyenek a nappalok. A jó hír, ma befejeződhet a számolás, a rossz, hogy holnap újból lehet kezdeni. De közben azért még hátravan két hónap, amikor élvezhető hosszúságúak a nappalok, így ha jó munkahelyet választottunk még világosban juthatunk haza. A szerencsés szórásból kimaradnak a rendszeres túlórázók és a tescos éjszakai árufeltöltők.

A két hónapba még bele lehet sűríteni pár fesztivált és utazást, tovább növelve a felszabaduló endorfin mennyiséget közös zenehallgatásnak álcázott lerészegedéssel és tengerparton izzadt testrészekbe összegyűjtött homokszemekkel. Utána meg jót lehet keseregni, hogy ez a nyár is elment.

De hogy a leghosszabb nappalnak is emléke maradjon javaslom a hosszú naplemente megtekintését – amelyet jómagam évek óta űzök. Aki teheti üljön ki a kertbe, teraszra asszonnyal, nyuszóval egy üveg bor társaságában. Akinek a háza nyugati oldalára lakóparkot emeltek, vagy belvárosi körfolyosó szegélyezi kilátását, látogasson el a legközelebbi hegyoldalra és onnantól vissza az első pont második részére.

Amennyiben nem volt elég a szemnek ez a szintű kulináris táplálása utána még kihasználhatod a Múzeumok Éjszakáját. A honlapon zavaró tényezőként Hiller képe van a nyitólapon – tényleg, hogyan lehetséges, hogy valakinek már a fotóján látszódik a pöszeség? -, majd egy kattintással tovább mára datálják Szent Iván-napot. Nem akartak külön rendezvényt június 23-ról 24-re virradó éjszakára?

•