Happy up here

Frissítéssel nem pöcsölünk, de designt frissítünk.
Értsd meg édes gyermekem, ritka kevésbé unalmas dolgot tudok elképzelni, minthogy naponta kijöjjek a kis hyde parkomba és világgá üvöltsem külsősök által középszerűnek titulálható életem mozzanatait.

Szakításokról írni, nyamvadt részeltekbe belemenni lehet, hogy vonzónak tűnik – de nem az -, most meg pláne kiegyensúlyozott vagyok, Leányzó mellettem, miről picsogjak? Azt hiszem a blog felfutási időszakai mindig a szakításokra datálódtak {5.000+}, most a látszólag nyugalomban maximum megírom neked, mennyire korrekt az új DM szám. Nem egy nagy was ist das, lássuk be. Ennek ellenére köszönjük a napi félezer látogatót, jó belegondolni, mi lenne, ha néha új anyagot is kitennénk. Tartja a bizodalmat, nem zárjuk be a gyárat. Külön azért meg a továbbiakban sem fogunk postolni, hogy meglegyen a napi adag.

Idő közben túléltem József Atillát, majd Krisztust, de a facebookon nem kaptam jobb tippet a jövőre nézve célként, mint Churchill-t, de azt már nem válaszolták meg, milyen szempontból {whisky, szivar, két agyvérzés, vagy a viszonylag tisztes életkor}.

Jövőre veled ugyanígy – ha nem még jobban -, csók a családnak, alsó zárat fordítsd rá. Azért néha addig is jövünk.